You are here

A bonc és a vadász

Járta a bonc erdőt-hegyet, oktatgatta a híveket. Irgalomra, emberségre, tiszta szívre, szeretetre.

Hegyek között az erdőben, élt egy vadász vadra lesben. Kedve-teltig vadászgatott, vadra nyíllal nyilazgatott.

Ballag a bonc erdők útján, hegyek között vándorolván s jön a vadász az íjjával, nyíllal átlőtt zsákmányával. Megáll a bonc vadász előtt, akár egy nagy bűnös előtt, szemet mereszt a vadászra s szigorúan így szól rája:

– Elkárhozik a te lelked, hagyd abba a kedvtelésed.

– Miért? – kérdi csudálkozva, a bonc előtt meghajolva.

– Azért, mert ölsz állatokat, rókát, nyulat, madarakat. Ember is fél elmúlástól, az állat is a haláltól – szól a szent bonc feddő hangon s így folytatja papos hangon:

– Ha rátörnek életedre, harag száll rá a lelkedre. Úgy-e vadász, úgy-e íjász? Épp úgy a vad, ha támadják, vagy életét ha megrontják. Vadnak is van érző lelke, multból rászállt énes-élte. Sok állatot nyilazgattál, sok madarat pusztítgattál s az lesz érte büntetésed, holtod után új életed vagy állatban folytatódik, vagy madárba bujtatódik. Intő-szómra ha nem hallgatsz, íjazást ha abba nem hagysz, elkárhozik a te lelked. Hagyd abba a kedvtelésed. Úgy-e vadász, úgy-e íjász?

Vadászember eltűnődik, mélyen-hosszan tanakodik s mosoly suhan át az arcán, száját ilyen szókra nyitván:

– Megértettem bölcs szavadat, megszívlelem tanácsodat. Holtom után új életem, állatban ha meglelhetem, úgy-e te bonc, úgy-e te bölcs?

– Nemkülönben, – felel a szent, ismételvén szavát újfent.

– Akkor inkább abbahagyom, kedvtelésem nem folytatom, – szól a vadász megadóan, meg­hajolva bűnbánóan.

– Öröm nekem megtérésed, – ujjong a bonc a beszédnek s tipeg-topog körülötte, íjat-nyilat nézegetve.

Ám a vadász nagyhirtelen, ajzott nyíllal a kezében, boncnak szegzi a fegyverét, még átjárja vele szívét. Holttá sápad boncnak arca, gyökeret ver a két lába s keze remeg, ajka hebeg:

– Miért kívánod életemet?

Nyugodtan szól vadász szava, íját, nyilát célba tartva:

– Azért török a vesztedre, azért rontok életedre, hogy majdan a holtom után, lelkem másba vándorolván, új életet ha majd kezdek, te helyedre bonc lehessek. Boncnak inkább lesz rá módom, hogy vétkem leimádkozom s rókát, nyulat mert lelőttem, könnyebb lesz a vezeklé­sem. Úgy-e te bonc, úgy-e te bölcs?

Néz a vadász bonc arcába, íját, nyilát lebocsátva és amint elmosolyodott, bonc szó nélkül elódalgott.

 

 

http://www.mek.oszk.hu/15700/15728/15728.htm

Ajánlott bejegyzések

%d bloggers like this: