Ön most itt van:

A bagolyisten dala – Ainu dalok (9/14)

ainu1

Ainu dalok Chiri Yukie gyűjtéséből
A magyar változat készítője Müller Márta
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: The Song The Owl God Sang, fordító Benjamin Peterson
Müller Márta
Copyright: © 2015 Müller Márta
Minden jog fenntartva

 

A farkaskölyök dala

The Song The Wolf Cub Sang

Hotenao
Egyik nap unatkoztam, sétáltam a parton,
Mikor láttam, hogy egy embergyerek jön,
Játszani kezdtem vele:
Mikor a fiú lefelé ment a folyó folyása szerint,
Én is lefelé mentem,
Mikor felfelé, én is feljöttem, és elálltam az útját.
Így ment hatszor lefelé és felfelé,
És harag kezdett megjelenni az arcán.
Így szólt:

„Pii tuntun, pii tuntun
Te kis vadóc, ha te ilyen vagy,
Áruld el nekem a neveit,
A jelenlegi és a múltbéli neveit,
Ennek a félszigetnek.”

Csak nevettem, mikor ezt hallottam, és válaszoltam:
„Akadna tán valaki, aki nem ismerné ennek a
félszigetnek
A múltbéli és jelenlegi nevét?
Régesrég, mikor varázslatos istenek és emberek
voltak itt,
Ezt a félszigetet úgy hívták: „Az istenek félszigete”.
De most, a hanyatlás korában
Ezt a félszigetet csak az „Inau félszigetének”
hívják.”
S mikor ezt mondtam, ő így válaszolt:

„Pii tuntun, pii tuntun
Ha ez a válaszod, gyerek,
Akkor most azt mondd meg, hogy
Mi a régi és a mai neve ennek a folyónak?”

Ezt feleltem:
„Akadna tán valaki, aki nem ismerné ennek a
folyónak
A múltbéli és jelenlegi nevét?
Régesrég, a dicsőség korában
A folyót „Gyorsan-folyó folyónak” hívták,
De ma, a hanyatlás korában,
Csak „Lassan-folyó folyó” a neve!”

Mire ő így váaszolt:
„Pii tuntun, pii tuntun
Ha tényleg ez a válaszod,
Akkor talán azt is tudod, hogy kik voltak,
S miket cselekedtek őseink.”

Válaszom így hangzott:
„Akadna tán valaki, aki nem ismerné a ti
történeteket?
Hosszú-hosszú idővel ezelőtt,
Okikirmui felment a hegyekbe,
Készített magának egy kis menedéket,
S benne épített mogyorófából egy tűzhelyet.
De mikor meggyújtotta a tüzet,
A fa kiszáradt, és oly nagyon elhajlott,
Hogy mikor Okikirmui rálépett az egyik végére,
A levegőbe repült a másik.
Ez úgy megharagította őt,
Hogy felkapta az egész konstrukciót,
Levitte a folyóhoz és beledobta.
Így a fát vitte az áramlás,
Mígnem elérte a tengert, ahol az istenek
észrevették,
Ahogy egyre jobban tönkrement a hullámok
hánykolódtatásában.
Úgy vélték, hogy szégyen, hogy a nagy Okikirmui
alkotása
Ily haszontalanul, céltalanul, korhadva hányódik a
vizen,
Ezért a fát hallá változtatták,
És a neve Inunpepecheppo, tűzhal lett.
S kiderül, hogy ez a tűzhal,
Most mit sem tudva önnön kezdeteiről,
Emberformában vándorol.
Ez a tűzhal te vagy!”
Miközben beszéltem, és a fiú hallgatta,
Erős érzelmek váltakoztak az arcán.
„Pii tuntun, pii tuntun,
Te egy igazi kis farkaskölyök vagy!”

S ahogy ezt mondta,
Nagy fröcsköléssel lemerült a tengerbe,
Ahol eltűnt, és csak egy piros halat lehetett látni,
Amely farka erős csapásaival
Úszott a nyílt tenger felé.

Ezeket mondta a fiatal farkas isten.

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: