A bagolyisten dala – Ainu dalok (6/14)

2017. május 14. vasárnap
Írta:

ainu1

Ainu dalok Chiri Yukie gyűjtéséből
A magyar változat készítője Müller Márta
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: The Song The Owl God Sang, fordító Benjamin Peterson
Müller Márta
Copyright: © 2015 Müller Márta
Minden jog fenntartva

A róka dala

The Song The Fox Sang

Towa towa to!
Sétáltam egyik nap,
Élelmet kerestem a tengernél.

Ugráltam a kövek közt, towa towa to!
Ugráltam a gallyak közt, towa towa to!
S ahogy előre haladtam, amit magam előtt láttam,
Valahogy így nézett ki:
A parton egy bálnát mostak le
Ünneplő ruhába öltözött emberek
Táncolva és énekelve a tenger ajándéka körül.
Volt, aki vágott a húsból,
Volt, aki továbbadta a többieknek, És
a nispa énekelte a hálaadó énekeket. 8
Voltak mások, akik fenték a késeket,
A tengerpart egészen fekete volt, olyan
sokan voltak.
Látva ezeket belelkesültem,
S arra gondoltam:
„Oda kell menjek gyorsan és kérnem egy darabot,
Hiszen nincsen abban semmi rossz!”
„Onnono, onnono!” kiáltásokkal futottam,
Ugráltam a kövek közt, towa towa to!
Ugráltam a gallyak közt, towa towa to!

8 Az Ainuk hite szerint, ha egy bálna partra dobódott, akkor az a tenger istenének az ajándéka volt az embereknek. Ilyenkor ünneplőbe öltöztek, és a megfelelő hálaadó ünnepséget tartották.

Futottam, futottam, és közelérve láttam csak meg,
Hogy amit láttam, egyáltalán nem az volt.
Amire azt hittem, hogy egy partra vetett bálna,
Egy nagy rakás kutyaszar volt a parton,
Akkora, mint egy hegy,
S akiket körülötte táncoló embereknek láttam,
Azok varjak,
Ugrabugráltak körben a szar körül.
Dühöngtem.

„Vak tökfilkó, Rövidlátó
bolond, Velejéig
taszító őrült, Bűzlő
fenekű idióta,
Mértéktelen tökfej,
Mégis, mit gondoltál?”

Aztán megint
Ugráltam a kövek közt, towa towa to!
Ugráltam a gallyak közt, towa towa to!

S ahogy előre haladtam, amit magam előtt láttam,
Valahogy így nézett ki:
Egy hajót láttam, melyben két ember állt,
Akik kölcsönösen részvétet
nyilvánítottak egymásnak.
„Oho, ez azt jelenti,
Hogy valami rettenetes szerencsétlenség történt.
Lehet, hogy ez egy hajóroncs, vagy valami,
Gyorsan oda kell mennem, s
Megtudnom, hogy mi történt.

Nagy „Hokokes” kiáltásokkal9 Ugráltam a kövek
közt, towa towa to! Ugráltam a gallyak közt, towa
towa to! Szélsebesen rohantam oda, és láttam,
hogy Amit hajónak véltem, az egy kimélyült
szikladarab, S akiket embereknek gondoltam, azok
két hatalmas pelikán.

Mikor ezek a pelikánok összeérintették a nyakukat,
Az olyan volt, mintha emberek kondoleálnának
egymásnak.
Legalábbis nekem úgy tűnt.

„Vak tökfilkó, Rövidlátó
bolond, Velejéig
taszító őrült, Bűzlő
fenekű idióta,
Mértéktelen tökfej,
Mégis, mit gondoltál?”

Aztán megint
Ugráltam a kövek közt, towa towa to!
Ugráltam a gallyak közt, towa towa to!

Futottam, a folyó menntén felfelé haladtam, s amit
magam előtt láttam,
Valahogy így nézett ki:

9 A Hokokes kiáltást az Ainuk valamilyen baj, szerencsétlenség idején használták, isteni segítség kérésére. Ha például egy haláleset történt, annak hírét egy speciális üzenethordozó vitte szét, ő Hokokest kiabált, és speciálisan eltorzított módon kellett beszélnie. A hírt fogadó asszonyok könnyekkel kísért szertartásos táncba-énekbe kezdtek – ez a mozgás hasonlított az ingó rudakra. (ld. későbbi sorok)

Két asszony állt a habokban, és együtt sírtak.
Megrendültem.
Valami borzasztó kellett történjen,
Valakinek a halálhírét hallhatták,
Azt siratják így együtt! Gyorsan
oda kell mennem!
Mikor odaértem, akkor láttam, hogy
Valójában egy halászcsapda két rúdja az,
A folyóban állnak, felcsapódik rajtuk a víz,
Ezért olyanok, mint két síró asszony.

„Vak tökfilkó, Rövidlátó
bolond, Velejéig
taszító őrült, Bűzlő
fenekű idióta,
Mértéktelen tökfej,
Mégis, mit gondoltál?”

A folyó folyásával szemben haladtam tovább,
Ugráltam a kövek közt, towa towa to! Ugráltam
a gallyak közt, towa towa to! Futottam a széllel
hazafelé, s amit magam előtt láttam,

Valahogy így nézett ki:
Tűz ütött ki a házamban, és a füst az égig szállt,
A füstfelhő olyan volt, mintha viharfelhő lenne.
Ahogy ezt láttam, pánikba estem. Női hangon
sikoltozva10
Rohantam a házam felé,

10 A nőknek általában magasabb, élesebben rikoltó hangjuk volt; ha valamilyen baj, szerencsétlenség történt, a férfiak is azt igyekeztek utánozni; ami az elkeseredést mutatta.

Ahonnan valaki visszakiáltott nekem, és
elkezdett felém szaladni.
Mikor közelért, láttam, hogy a feleségem.
Kedvesem, mi történt, kérdezte ijedten,
Alig jutván levegőhöz.
Ahogy megint a házamra pillantottam,
Láttam, hogy olyan, mint máskor.
Nem volt sem tűz, sem füst. Kiderült,
hogy a feleségem a gabonamagokat
válogatta,
Hogy ebédet készítsen.
Mikor meghallotta a kiabálásom,
Minden kiesett a kezéből,
És a magokat elfújta a szél.
Az eredmény, hogy nincs mit ennünk.
Dühöngtem, levetettem magam a földre,
S azóta itt heverek.

„Vak tökfilkó, Rövidlátó
bolond, Velejéig
taszító őrült, Bűzlő
fenekű idióta,
Mértéktelen tökfej,
Mégis, mit gondoltál?”

Ez volt a Rókák Főnökének a dala

 


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...