Ön most itt van:

A bagolyisten dala – Ainu dalok (5/14)

ainu1

Ainu dalok Chiri Yukie gyűjtéséből
A magyar változat készítője Müller Márta
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: The Song The Owl God Sang, fordító Benjamin Peterson
Müller Márta
Copyright: © 2015 Müller Márta
Minden jog fenntartva

A vidra dala

 

The Song The Otter Sang

Az Ainu dalokban megjelenő személyek néha istenek, néha hősök. Samayunkur az egyik dalban mint emberi hős, másutt mint isteni tulajdonsággal rendelkező jelenik meg, mint aki képességeket adott az embereknek. Neki nincs apja, anyja.

Kappa Reureu Kappa
Egy nap, mikor úszni mentem a folyó folyása
mentén,
Leúsztam egészen addig a helyig,
ahol Samayunkur kavarja a vizet,
S láttam, hogy Samayunkur kishúga egyedül jött
a folyó mentén,
Olyan szép volt, mint egy istennő,
Egy edényt tartott az egyik kezében,
A másikban meg egy köteg hosszú füvet.
Kiemeltem a fejem a folyóból és azt
kérdeztem: Van apád? Van anyád?

A megszólított lány rámfordította a tekintetét,
Megijedt és a harag színe jelent meg az arcán:
„Ó, te rettenetes lapos-fej, rossz lapos-fej,
Nem mutatsz semmi tiszteletet.
Kutyák! Kapjátok el!
Ahogy ezt mondta, egy csapat nagy vad kutya
Tört elő, és fogaikat csattogtatva felém rohantak.
Meglepődtem, és lemerültem
A folyó fenekére,
A folyó legmélyére.

Később, arra a helyre úsztam, ahol
Okikirmui kavarja a vizet,
S ahogy kiemeltem a fejem a vízből,
Láttam Okikirmui kishúgát,
Olyan szép volt, mint egy istennő,
Egy edényt tartott az egyik kezében,
A másikban meg egy köteg hosszú füvet.
Azt kérdeztem:
Van apád? Van anyád?

A megszólított lány addig keresett a tekintetével
míg meglátott,
A harag színe jelent meg az arcán: „Ó,
te rettenetes lapos-fej, rossz lapos-fej,
Nem mutatsz semmi tiszteletet.
Kutyák! Kapjátok el!
Ahogy ezt mondta, egy csapat nagy vad
kutya Rohant felém.
Látván ezeket és emlékezve, hogy nemrég mi
történt,
Nagy nevetéssel merültem
le A folyó fenekére,
Hogy megmeneküljek.
Fogalmam se volt,
Hogy a kutyák ugyanezt teszik.
Lemerültek, elkaptak,
A partra dobtak, A
fogaikkal kínoztak,
Végül elvesztettem az eszméletemet.

Mikor magamhoz tértem, egy hatalmas vidra
két füle között üldögéltem.
Gúnyolódtam Samayunkur- on és Okikirmui-n,
Tudván, hogy nem volt se apjuk, se anyjuk,
A büntetésem lett,
Hogy Okikirmui kutyái megöltek, Egy
értelmetlen halál, egy szörnyű halál.
A jövő vidrái, tanuljatok a példámból,
Helyesen viselkedjetek! Ezeket
mondta a vidra.

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: