Ön most itt van:

Nagy Tamás: A harcművészet elterjedése Magyarországon

karate

 

Ahogyan egy szamuráj mondta: „a magyarok és japánok gondolkodása sokban hasonlít egymáshoz” ezt a kijelentést Suzuki Kimiyoshi sensei tette meg, aki jelenleg is Pécsen él és egy dojo vezetőjeként igyekszik átadni Japán kulturális elemeit, mentalitását és a bushidot próbálja közvetíteni az érdeklődő tanítványok felé. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mégis mik ezek a közös kulturális elemek és mégis hogyan terjedt el a harcművészet mint aprócska szelet a Japán kultúrából. A következőkben igyekszem bemutatni ezt a folyamatot kitérve a legnépszerűbb harcművészeti stílusokra és azok elterjedésére Magyarországon.

Ahogyan Japánban az 1800-as években megtörtént egy politikai irányváltás, azaz a Császárság megnyitotta kapuit a nyugati kutlúra előtt úgy kezdtek meg beáramlani a különböző gazdasági eszmék, módszerek, katonai felszerelések, ezekkel egyben egy olyan változás is bekövetkezett amely befolyásolta a társadalmi hierarchiát és annak mindennapi életvitelét. A legjelentősebb változást a korabeli elit a szamurájok társadalmi rétege szenvedte el, mivel a Meidzsi reformok zászlaja alatt olyan változtatásokat igyekeztek kieszközölni, amik sértették a szamurájok hagyományait és ezzel egyben azokat a szokásokat amiket már évszázadok óta követtek. Magyarán ezt a társadalmi réteget igyekeztek háttérbe szorítani. Egyes tartományokban így megszületett egyfajta ellenállási mozgalom, amely elutasított mindent ami idegen és ezeket az elemeket igyekezett kiűzni az országból. A lázadást 1869-ben leverték és tovább folytatódott a nyugati találmányok beáramlása az országba. A változásra a 19. század végén és a 20. század során került sor, amelynek következtében már Japánból is indultak ki kulturális elemek amelyek már hatást gyakoroltak és részben keveredhettek a nyugati hagyományokkal. Magyarországon is megjelentek a különböző harcművészeti stílusok, bár nem egyszerre és szinte mindegyiküknek visszavezethető a gyökere a judora. A judo Japánban született meg és az 1964-es tokiói olimpia által nagy népszerűségre tett szert, amely megalapozta a judo nem csak harcművészeti, de jóval inkább küzdősport jellegét. Eredeti jelentése ”lágy művészet”, amelynek alapítója dr. Jogoro Kano volt és tulajdonképpen a jui jitsu alapján teremtette meg a judot. Ehhez azonban ki kellett iktatnia a jui jitsu veszélyesebb mozdulatait ahhoz, hogy biztonságosan lehessen versenysportként alkalmazni. A judo ezt követően Japán nemzeti sportjává vált, amely Magyarországon a 20. század elején az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásakor jelent meg, 1907-ben, egyes források szerint 1906-ban Sasaki Kichisaburo segítségével, aki meghívásra érkezett annak érdekében, hogy népszerűsítse a sportot. A tanfolyam népszerűnek indult, hiszen nagyjából 60 fő vett részt, de a tanfolyam végére csupán négy tanuló végzett. (Morvay-Sey Kata, 2011). A világháború alatt minden valószínűség szerint egy időre megszűnt a képzés, viszont a háborút követően „1928-tól Vincze Tibor nevéhez fűződik a judo népszerűsítése, hiszen ő ekkortól rendszeres edzéseket tartott, s 1931-ben az NTE-ben megalakult az első judoklub.” Ezt követően az országban is egyre nagyobb érdeklődő tábor alakult ki a judo körül, amelynek csúcspontja az 1957-es Magyar Cselgáncs Szövetség megalakulása, majd egy év múlva az európai elismerés és az 1959-es Európa bajnokságon való részvétel vált.

Az országban nem csak a fent említett judo terjedt el, hanem a karatea és annak különböző alosztályai is. Eredetét tekintve egy vándor zen-buddhistától származik, aki eleinte Kínában terjesztette el tudományát, ahonnan átterjedt Japánba is. Hazánkban Polyák József égisze alatt folytak az első oktatások, viszont csak az 1970-es évektől lehet kimutatni a kyokushinkai karate elterjedését. A támogatást Mészáros Attilától kapták a Svéd Karate Szövetség elnökétől, aki nem csak az oktatásban de a vizsgáztatásban is nagy szerepet vállalt. Elismert sportággá viszonylag későn 1980-ban lett, amikor megalakult a Magyar Karate Szakbizottság. Ezt követően már létrejöhettek különböző külföldi minták alapján a stílusszövetségek. Világviszonylatba az SKI-H megalakulásával történt előrelépés. További irányzat az aikido volt, amely az 1960-as években jelent meg, és gyakorlatilag a judo mellet annak szinte közvetlen környezetében futott, viszont csupán könyvekből és az általuk gyakorolt judo elemeinek keveréséből próbáltak eredményeket elérni. Az igazi áttörésre akkor került sor amikor Gollo Michel hazánkba érkezett és a Zalka Máté Katonai Akadémián kezdte meg tanulmányait. Gollo eredeti japán mesterektől sajátította el az aikidot így ideális mesternek számított. Az első órákon igen kevesen vettek részt, de sorra látogatták meg azokat a helyeket, ahol próbálkoztak elsajátítani ezt a harcművészeti stílust.

Eredménye a mozgalomnak az 1980-as években lett, hiszen ekkortól már a Magyar Karate Szövetségen belül külön szakosztályként működhetett. Az európai viszonylatban való megjelenést az 1985-ös a Matsumu Budo Center táborában került sor, ahol egy hazai aikido csoport is megjelent. Az esemény jelentőségét jelzi, hogy „ A tábor vezetője Tamura Nobuyoshi 8. danos mester volt aki az Aikido Nagykövete címet viselte Európában.” 1986-ban tartották meg az első dan vizsgát Magyarországon, ahol Junichi Yoshida 4. dan mester is jelen volt. A következő lépésre 1989-ben került sor, mivel ekkor jött létre a Magyar Aikido Szövetség. A hazai aikido társaság fontosságát jelezheti, hogy azóta számtalan nagy mester tisztelte meg látogatásával az edzéseket és táborokat. A japán szamuráj harcmodorhoz kicsit közelebb állhat a kendo, amely eltérően a többi ágazattól kicsivel később terjedt el Magyarországon, amely hivatalosan 1985-ben alapult majd 1991-ben csatlakozott a Nemzetközi Kendo Szövetséghez is.
Összességében a magyar és japán kapcsolatok jelenléte rendkívül fontos, mert a hatalmas távolságok ellenére a kontaktusok hatására egy merőben új és színesebb kulturális elemek jöhettek létre, hiszen a harcművészetek elterjedésével nem csak a küzdő stílusok, de a filozófia és vallás is sok esetben megjelent.

Felhasznált irodalom
Dr. Gubacsi Attila-Barta Balázs: 21 szamuráj. Beszélgetések Magyarország vezető harcművészeivel. Történetek és tanítások. Budapest, Axel Média, 2009.
Magyar Aikido Szakszövetség-Kultúra Szakszövetség honlapja: http://www.aikido-szakszovetseg.hu/tortenelem.html (letöltés dátuma: 2016. 10. 29).
Morvay-Sey Kata: Küzdősportok, küzdőjátékok. Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex kft, 2011.
http://www.budapestkendo.hu/kendo (letöltés dátuma: 2016. 10. 29).

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: