Kamikaze búcsúlevelek 1.

Zerosen, a kedvelt kamikaze-gép

A japán Tokubetsu Kogeki-tai, rövidítve TOKKÓTAI magyar fordítása Különleges Támadó Alakulat. Tagjai öngyilkos bevetéseken bombával megrakott harceszközeikkel az ellenség hajóinak, repülőinek vagy objektumainak ütközve felrobbantották azokat.

 Az első ilyen támadást a Kamikaze nevű század oktatópilótája, Szeki Jukio hadnagy hajtotta végre. Ettől kezdve köznyelven KAMIKAZE névvel illetnek minden öngyilkos bevetést.

 A Különleges Támadó Alakulathoz tartoztak repülők, vitorlázórepülők, mini-tengeralattjárók, motorcsónakok, sőt, különleges búváremberek is.

 Az alábbiak a kamikaze pilóták búcsúleveleiről készült fordításaim. Ezeket a leveleket az öngyilkos pilóták hozzátartozói többnyire csak évekkel a háború befejezése után kaphatták meg.

 Doma-Mikó István
Tokyo  
Inter Japán Magazin

Hacsimaki, a halálraszántság homlokpántja

A bevetés előtti utolsó percekben

 Nővérem!

 Vége van hát: Ámen!

 Az utolsó szó jogán nincs mit mondanom. Szívből köszönöm, hogy engem – aki az örök nyár birodalmából, a dél-amerikai Brazíliából jöttem – sok mindenre megtanítottál. A tengerészethez kerülve minden idegen volt számomra. A japán katonaélet a legutolsó lelki edzés volt. A haditengerészethez kerülve éjjel-nappal gyakorlatoztunk, csiszoltuk testünket-lelkünket. Most meghalunk az országért. Nagyon sajnálom, hogy Anyám kérésének – amit Japánba hazatérésem óta annyiszor ismételgetett – nem tehetek eleget.

És végül: mélyen megbántam, hogy idős szüleimnek gondot okozok. Testem átlátszó, lelkem fehér papír. Mindnyájatoknak minden jót kívánok!

Most bevetésre indulok.

Hát még egyszer: Ámen!

 1945. augusztus 9-én

a Haditengerészet Légiflottájának
Első Osztályú Pilótája,
Takacu Kósiró őrmester

 23 éves
Kamikaze Különleges Támadóalakulat
4. Mitate Század, a 2. Ryúszei-raj tagja
Elhunyt a Honshú sziget délkeleti tengerén

Kézi navigációs műszer

 Anyámnak

 Holnap kerül sor a várva-várt nagyszerű bevetésemre. A hirtelenségén magam is meglepődtem, de nyugodjon meg, igyekezni fogok. Huszonkét éve, hogy Anyámtól életet kaptam. Szívből sajnálom, hogy jóságát semmivel nem viszonozhatom. Valahogy bocsásson meg! Higgye el, a Hazáért halni a legnagyobb hála.

Kérem, hogy háborús elestem hírére “szekihan” ünnepi rizst főzzön, és ne öltsön gyászt! Hangosan éljenezzen, és örüljön! Testemből semmi nem maradhat, hát a gyakorlóruhámat küldöm emlékbe. Azt 1942. július 11-én, a császár látogatásakor viseltem. Ereklye. Óvja, mintha csak én lennék.

Ezen kívül más mondanivalóm nincsen. Egyelőre még élek, és egyfolytában igyekezem. Mindenképpen el akarok süllyeszteni egy-két ellenséges hajót. Sietek, hát csúnyán írtam. Lelkem csordultig telve, már semmit nem írok. Ezzel leteszem a tollat.

Mindig egészségben éljenek!

A bácsikat és néniket is üdvözlöm!

Ez végső búcsúm.

1945. február 21-én

a Haditengerészet Légiflottájának
Kiváló Pilótája,

Komacu Takesi őrmester
Kamikaze Különleges Támadóalakulat
2. Mitate Század